Valóban fenntartható dizájn(gondolkodás)

Zöld Egyenlőség

Ma már nem csak tárgyakat tervezünk. A dizájn legjava már nem csak az Iparművészeti Múzeum jövőbeni darabja. Ma már minden valamit magára adó cég dizájngondolkodásról beszél. De vajon az micsoda? És ha a fogyasztói társadalomhoz köthető állandó innovációs kényszer hozta létre, akkor lehet-e egyáltalán fenntarthatóvá tenni? A mostanság kifejezetten divatos dizájngondolkodás az érintettek szempontjából (leginkább ügyfélszempontból) keresi egy adott termék, szolgáltatás, probléma legoptimálisabb megoldását. A sikeres dizájn kimenetele pedig olyanokban keresendő, mint az „ügyfélélmény”; gazdaságilag „optimális megoldás”; vagy egyszerűen csak a nagyobb profit. A dizájngondolkodást leginkább a növekedésre épülő gazdasági rendszerben meglévő állandó újítási kényszer szüli, és míg kétségtelenül sok értéket is létre tud hozni, egyértelműen része az is, hogy felesleges igényekre vagy nem létező problémákra találjon válaszokat. Míg a dizájngondolkodásban is egyre több fenntarthatóságot hirdető irányzat van, a legnagyobb kérdés az, hogy hangzatos szlogenek helyett mi lenne, ha minden dizájngondolkodás első kérdésévé ezt tennénk: ha a dizájn célja létrehozni valamit, ami még nem létezik, akkor a valódi fenntartható dizájn az lenne, hogy nincs dizájn? Vagy tervezhetünk azért, hogy kevesebb legyen valamiből és nem azért, hogy több? Ebben az adásban Köves Alexandra Havasi Zoltán dizájnérzékeny márkastratéga, avagy márkaérzékeny dizájnstratégával, a Beyond Partners társalapítójával olyan kérdéseket feszeget, hogy mi az a dizájngondolkodás; vagy hogy vajon hogyan lehet megkülönböztetni a zöldre festő dizájnt a valódi fenntarthatóságtól. Mi ebben az adott tervező egyéni felelőssége? Bruce Mau kanadai tervező szavaival élve, ha az ökológiai katasztrófa elkerülése nem a legnagyobb dizájnfeladat, hanem valamennyi dizájnfeladat alapadottsága, azt vajon mivel lehetne elérni?